Szálló por nélküli fűtés – akár padlófűtés is – egyedül infrafűtéssel biztosítható. Ilyenkor ugyanis nem a levegő áramlása melegíti fel a lakást, hanem maguk az infrasugarak hoznak létre egy kellemes, egyenletes hőmérsékletet. Aki allergiával vagy asztmával küzd, az azonnal érzi a különbséget más fűtésekhez képest, de szerettünk volna pontosan utánajárni, hogyan függ össze a fűtési mód az egészséggel. Interjú Dr. Várdi Katalinnal, aki tüdőgyógyászként és szomnológusként a nem daganatos tüdőbetegségek és az alvásbetegségek teljes spektrumával foglalkozik több, mint 35 éve.
Várdi Katalin
A légzőszervi problémák megelőzéseként azt ajánlják, hogy kerüljük a dohányzást és a szennyezett levegőt. Hogyan vezet a szennyezett levegő – így beltéren a szálló por – egészségügyi problémákhoz?
A szálló porban egyrészt van poratka, ami allergén. Az allergia mellett ritkábban beszélünk az úgynevezett COPD betegségről, pedig szintén ide tartozik. Az, hogy a szálló porban lévő anyagokból mi, milyen problémát okoz, egyrészt attól függ, hogy a bejutó részecskéknek mi a mérete, másrészt attól, hogy mi hova jut.
Sok „szűrőnk” van: egyik első szűrő maga az orrunk, az orrnyálkahártya. De ott vannak az arcüregek, azon belül a két arcüreg, a két homloküreg, a két, úgynevezett iköböl, plusz a rostra sejt régió, ami tisztítja, melegíti és párásítja a belélegzett levegőt. Mindez kiterítve nagyjából két tenyérnyi méretű felületet jelent. Ha a tüdőt „kinyitnánk”, az akkora lenne, mint egy teniszpálya. Tehát el lehet képzelni, hogy ha az orr szűrőrendszere valami miatt nem jól működik, akkor koszos, szűretlen levegő jut a tüdőbe – ez történhet allergia miatt, vagy akár valamilyen felső légúti betegség miatt is. Kérdés, hogy hány mikron méretű az a por, amelyik bemegy a tüdőbe. A viszonylag nagyobb méretű porszemek rögtön köhögést okoznak, és mellette gyulladást is, viszont valahogy kijönnek. A kisebb szálló porok viszont, amik „beleülnek” a tüdőbe, akár végleges problémát jelenthetnek. Más, ha egy orrbetegség miatt jut be szűretlen levegő, és más, ha csak úgy, magától. Emiatt nagyon fontos, hogy milyen módon lélegzik az ember: az orrán át, vagy pedig szájlégzése van, ami nagyon sok problémát tud okozni.
Hogy pontosan mitől allergiás az ember, arra különféle teóriák vannak, de lényegileg a tisztaság, az aszeptikus, azaz fertőzésmentes környezet tud segíteni abban, hogy elkerülhető legyen.
A szálló por valójában nem csak a port jelenti, hanem a porszemeket körülvevő kis folyadékot is, ami viszont megváltoztatja a nyálkahártyáink viszkozitását, és ezen keresztül a tágulékonyságát. Emiatt fontos a védekezés: lehetőleg helyileg szabaduljunk meg a portól, például esti orrmosással, hogy ne menjenek lejjebb, a tüdőbe a káros anyagok.
A porszemcséktől nedves gőz segítségével tudunk szabadulni, vagy például úgy, hogy olyan környezetbe megyünk, ahol fiziológiás koncentrációban van jelen a só. Ez segít visszaállítani a nyálkahártya fiziológiás állapotát, és így az sokkal hatékonyabban tudja elvégezni a tisztító funkcióit. Erre valók például a sószobák – jó darabig kell sós környezetben ülni, hogy számítson.
De mi van akkor, ha tartósan lélegezzük be ezeket a kisméretű porokat, amik lejutnak a mély rétegekbe? Nos, ilyenkor a tüdőszövet egy úgynevezett gyulladásos kaszkádot indít el, aminek eredményeképp kóros nyálkahártya keletkezik és egy rossz tüdőátépüléshez vezet. Ezt úgy hívják, hogy remodelling. Ilyenkor az eredeti szerkezet helyett vaskosabb hörgő nyálkahártya alakul ki, ami váladékot termel és beszűkíti a légutat; ezt nevezzük krónikus bronchitisnek. Ez gyakorlatilag egy szűkítő hörgő gyulladás, ami nagyon gyakran előfordul gyerekeknél.
Annak idején az akkori Mártírok útján mérték a légszennyezettséget, pont abban a magasságban, ahol a babakocsit tolták az emberek – azoknál a gyerekeknél, akik ott sétáltak, gyakrabban fordult elő ilyen bronchitis. Aztán persze szépen kinőhették, de semmi nem múlik el a szervezetből nyomtalanul…
A másik, ami például a kínai nagyvárosokban vagy Indiában jellemző az ipari porkoncentráció miatt, hogy tüdőtágulás alakul ki; úgy épül át a tüdő, hogy az már nem tud meggyógyulni, nem is kezelhető gyógyszeresen. Úgy tűnik, hogy egyre több olyan páciens van ma a világban, akik nem a dohányzás miatt kerülnek ebbe a helyzetbe, hanem a szennyezett levegő miatt.
Ha minderre még a lakásban is ráerősítünk a nagy mennyiségű szálló porral, ott sem kerülhetünk nyugvópontra, akkor ezek a hatások tovább erősödnek. Emiatt érdemes a levegő tisztításával foglalkozni, ezért fontosak a környezetkímélő, illetve „tüdőkímélő” fűtési megoldások is.
Azt asztmáról még nem beszéltünk – a beltéri levegőtől lehet asztmás valaki?
Persze, hogy lehet asztmás. Ha az orr nem szűri meg eléggé a levegőt, akkor kialakulhat asztmatikus köhögés. A fő különbség az asztma és a krónikus bronchitis, illetve a tüdőtágulás között elsősorban az, hogy az asztma egy visszafordítható folyamat, mérésekkel igazolhatóan.
Ez jó hír… Ez azt jelenti, hogy ha javítunk a levegő minőségén, akkor javulhat az állapot is?
Persze, ezt nagyon régen tudjuk, ezért alkalmazzák a klímaterápia különböző formáit: a magaslatit, a tengerit és a barlangit. A balneoterápiáknak pontosan az a lényege, hogy jó néhányszor lemegyünk valamelyik barlangba egy-két órára, ahol teljesen por- és csíramentes a környezet, vagyis a gombák mindenféle alkatrészei sem jutnak be a szervezetünkbe.
Hatalmas tapasztalat van arról, hogy ezek a kezelések milyen sokat jelentenek, mint ahogy az otthoni sószoba is rendkívül sokat tud javítani a betegek állapotán.
Az miért probléma, ha száraz vagy túl meleg a levegő? Miért irritál, miért krákogunk tőle?
Miért jobb, ha hűvösebb, párásabb a levegő a lakásban?
A hűvösebb, párásabb levegőnek nem feltétlenül tüdőgyógyászati jelentősége van; a hűvösebb levegő a szervezet cirkadián ritmusára van hatással, ami pedig az alvásunkat szabályozza.
Ezek szerint az alvásminőség és a levegő minősége között is van összefüggés?
Alváshoz a hidegebb levegőt, a 19- 21 fokot tartjuk a legjobbnak. Ez furának tűnhet, mert van, aki nem ezt szereti, de az alvásmélység szempontjából, a belső óránk szerint ez lenne a jó. Hűvösben kicsit mélyebb az alvás, és érdekes módon sokkal jobb és gyorsabb az ébredés.
Ön személyre szóló légzésterápiát dolgoz ki az önhöz fordulók számára – ez mit jelent és kiknek ajánlott?
Én leginkább asztmásokkal, COPD-sekkel és nem daganatos tüdőbetegekkel foglalkozom, illetve alvászavaros emberekkel. Van egy saját módszerünk, amivel kiegészítjük a tüdőbetegek gyógyszeres kezelését. Ezt rehabilitációnak hívjuk, és része az edzés, a sport; de nem csak úgy általánosságban, hanem megnézzük, hogy a konkrét betegnek milyen mozgásforma lenne leginkább javasolt, és leginkább beilleszthető az életébe. Ezen kívül „bekapcsoltuk” az éneklést is a programunkba. Tapasztalataink szerint ez nagyon sok embernek és nagyon sokat segít az alkotás élményének és a közösségnek köszönhetően.
Van olyan – tüdőbetegségekkel foglalkozó – kórházi osztály, ahol látná értelmét az infrafűtés használatának, kipróbálásának, tapasztalatgyűjtésnek?
Például a cisztikus fibrózisos betegeknél – gyerekeknél és felnőtteknél is – feltétlenül érdemes lenne ilyet telepíteni; akár a kórházba, akár a betegek lakásába. Ez egy genetikailag meghatározott betegség, tehát sajnos így is, úgy is romlik, ha nincs adekvát kezelés, de mégis számít, hogy találkozik-e a környezetben fertőző ágensekkel a beteg. Tehát én úgy gondolom, hogy ilyen speciális helyeken értelmes lenne kipróbálni az infrafűtést.
Az interjút készítette: Flanek Éva, a Magyar Országos Elektromos Fűtés Szövetség PR és edukációs vezetője
