Mit művel a szálló por a tüdőnkben?

A szálló por hatása elsősorban a részecskék méretén múlik: Dr. Várdi Katalin tüdőgyógyász szerint a nagyobb porszemek köhögést és gyulladást okoznak, de a szervezet kiüríti őket, a kisebbek viszont megülnek a tüdőben, és tartós belégzésnél maradandó átépülést indíthatnak el. Az interjúban azt is megkérdeztük, mit számít ebben a lakás levegője és a fűtés.

A fűtés módja a por mozgására hat. A levegőt keringető fűtéseknél a felszálló meleg levegő a port is magával viszi; a sugárzó infrafűtés a felületeket és a helyiségben tartózkodókat melegíti, ezért kevésbé kavarja fel a leülepedett port – és ugyanez igaz általában az alacsony hőmérsékletű felületfűtésekre, például a vizes padlófűtésre is. A port egyik fűtés sem távolítja el, és betegséget sem gyógyít. Hogy a beltéri levegő hogyan függ össze a légzőrendszer egészségével, arról Dr. Várdi Katalint kérdeztük, aki tüdőgyógyászként és szomnológusként több mint 35 éve foglalkozik a nem daganatos tüdőbetegségek és az alvásbetegségek teljes spektrumával.

Hogyan szűrjük a belélegzett levegőt?

A légzőszervi problémák megelőzésére azt szokták ajánlani, hogy kerüljük a dohányzást és a szennyezett levegőt. Hogyan vezet a szennyezett levegő – beltéren a szálló por – egészségügyi problémákhoz?

A szálló porban egyrészt ott van a poratka, ami allergén. Az allergia mellett ritkábban esik szó a COPD-ről, pedig az is ide tartozik. Hogy a porban lévő anyagok milyen problémát okoznak, az egyrészt a bejutó részecskék méretétől függ, másrészt attól, hogy hova jutnak.

Sok „szűrőnk” van. Az első maga az orr, az orrnyálkahártya, de ide tartoznak a melléküregek is: a két arcüreg, a két homloküreg, a két iköböl és a rostasejtek régiója, amelyek tisztítják, melegítik és párásítják a belélegzett levegőt. Ez kiterítve nagyjából két tenyérnyi felület, a tüdő viszont „kinyitva” akkora lenne, mint egy teniszpálya. Ha tehát az orr szűrőrendszere valamiért nem működik jól – allergia vagy egy felső légúti betegség miatt –, koszos, szűretlen levegő jut a tüdőbe.

A kérdés az, hány mikronos por jut be. A nagyobb porszemek rögtön köhögést és gyulladást okoznak, de valahogy kijutnak; a kisebb szálló porok viszont „beleülnek” a tüdőbe, és akár végleges problémát jelenthetnek. Ezért is fontos, hogyan lélegzik valaki: az orrán át, vagy szájjal – a szájlégzés sok problémát okozhat.

Hogy pontosan mitől lesz allergiás valaki, arra többféle elmélet van; lényegében a tisztaság, a fertőzésmentes környezet segíthet elkerülni. A szálló por ráadásul nemcsak magát a porszemet jelenti, hanem a körülötte lévő parányi folyadékot is, ami megváltoztatja a nyálkahártya viszkozitását, és ezen keresztül a légutak tágulékonyságát. Ezért érdemes helyben megszabadulni a portól, például esti orrmosással, hogy a káros anyagok ne jussanak lejjebb, a tüdőbe.

A porszemcséktől nedves gőzzel is lehet szabadulni, vagy olyan környezetben, ahol élettani koncentrációban van jelen a só. Ez segít visszaállítani a nyálkahártya természetes állapotát, így az sokkal hatékonyabban végzi a tisztító munkáját. Erre valók a sószobák is – de jó darabig kell sós környezetben ülni, hogy számítson.

Mi történik, ha tartósan finom port lélegzünk be?

Ilyenkor a tüdőszövet úgynevezett gyulladásos kaszkádot indít el, aminek eredményeként kóros nyálkahártya keletkezik, és a tüdő rosszul épül át – ezt nevezik remodellingnek. Az eredeti szerkezet helyett vaskosabb hörgőnyálkahártya alakul ki, amely váladékot termel és szűkíti a légutat: ez a krónikus bronchitis, gyakorlatilag egy szűkítő hörgőgyulladás, amely gyerekeknél is gyakori.

Annak idején az akkori Mártírok útján pont abban a magasságban mérték a légszennyezettséget, ahol a babakocsikat tolták – és az ott sétáltatott gyerekeknél gyakrabban fordult elő bronchitis. Sokan persze kinőtték, de semmi nem múlik el nyomtalanul a szervezetből.

A másik folyamat, amely például a kínai vagy indiai nagyvárosok ipari porkoncentrációja mellett jellemző, a tüdőtágulás: a tüdő úgy épül át, hogy már nem gyógyul meg, gyógyszeresen sem kezelhető. Úgy tűnik, egyre több olyan páciens van a világban, aki nem a dohányzás, hanem a szennyezett levegő miatt kerül ebbe a helyzetbe. Ha mindezt otthon, a lakásban is tetézi a nagy mennyiségű szálló por, ezek a hatások tovább erősödnek. Ezért érdemes a beltéri levegő tisztaságával foglalkozni, és ezért fontosak a „tüdőkímélő” fűtési megoldások is.

Asztma és a lakás levegője

Az asztmáról még nem beszéltünk. Lehet valaki asztmás a beltéri levegőtől?

Lehet. Ha az orr nem szűri meg eléggé a levegőt, asztmás köhögés alakulhat ki. Az asztma és a krónikus bronchitis, illetve a tüdőtágulás között a fő különbség az, hogy az asztma – mérésekkel igazolhatóan – visszafordítható folyamat.

Ez azt jelenti, hogy ha javul a levegő minősége, javulhat az állapot is?

Igen, ezt régóta tudjuk, ezért alkalmazzák a klímaterápia különböző formáit: a magaslatit, a tengerit és a barlangit. A barlangterápia lényege, hogy a beteg többször, egy-két órára lemegy egy barlangba, ahol a levegő rendkívül tiszta, por- és csíraszegény, így például a gombák részecskéi sem jutnak a szervezetbe. Nagy tapasztalat van arról, mennyit jelentenek ezek a kezelések, és az otthoni sószoba is sokat javíthat a betegek állapotán.

Hőmérséklet, páratartalom és alvás

Miért irritál, ha száraz vagy túl meleg a levegő, és miért jobb, ha hűvösebb, párásabb a lakás?

A hűvösebb, párásabb levegőnek nem feltétlenül tüdőgyógyászati jelentősége van: a hűvösebb levegő a szervezet cirkadián ritmusára hat, az pedig az alvásunkat szabályozza.

Tehát az alvás minősége és a levegő között is van összefüggés?

Alváshoz a hűvösebb, 19–21 fokos levegőt tartjuk a legjobbnak. Furcsának tűnhet, mert nem mindenki ezt szereti, de az alvásmélység és a belső óránk szempontjából ez a jó: hűvösben kicsit mélyebb az alvás, és érdekes módon jobb és gyorsabb az ébredés is.

Légzésterápia – és hol próbálná ki az infrafűtést?

Ön személyre szabott légzésterápiát dolgoz ki. Mit jelent ez, és kinek ajánlott?

Elsősorban asztmásokkal, COPD-sekkel, nem daganatos tüdőbetegekkel és alvászavaros emberekkel foglalkozom. Saját módszerünkkel a tüdőbetegek gyógyszeres kezelését egészítjük ki. Ezt rehabilitációnak hívjuk; része az edzés és a sport, de nem általánosságban: megnézzük, hogy az adott betegnek melyik mozgásforma a leginkább javasolt, és melyik illeszthető be az életébe. A programba az éneklést is bevontuk – tapasztalatunk szerint az alkotás élménye és a közösség nagyon sok embernek sokat segít.

Van olyan tüdőbetegekkel foglalkozó kórházi osztály, ahol látná értelmét az infrafűtés kipróbálásának, a tapasztalatgyűjtésnek?

Például a cisztikus fibrózisos betegeknél – gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt – érdemes lenne kipróbálni, akár a kórházban, akár a betegek lakásában. Ez genetikailag meghatározott betegség, amely megfelelő kezelés nélkül mindenképp romlik, de mégis számít, hogy a beteg találkozik-e a környezetében fertőző ágensekkel. Úgy gondolom, ilyen speciális helyeken értelmes lenne kipróbálni az infrafűtést.

Mit jelent ez a fűtés kiválasztásánál?

A doktornő utolsó gondolata szakmai felvetés, nem vizsgálati eredmény: az infrafűtésnek gyógyhatást nem tulajdonítunk. Amit a fűtés módja befolyásolhat, az a por mozgása és a felületek hőmérséklete; a takarítást, a szellőztetést és asztmás vagy allergiás családtagnál a kezelőorvos tanácsát nem helyettesíti. A házipor egyik fő allergénjéről a poratkáról szóló cikkünkben, a penészről a penészes falról szóló írásunkban olvashat. Sokan az elektromos padlófűtés elektromos terét is egészségügyi kérdésnek tekintik – saját mérésünket az elektroszmogról szóló oldalon mutatjuk be.

Az interjút készítette: Flanek Éva, a Magyar Országos Elektromos Fűtés Szövetség PR és edukációs vezetője