Elektromos fűtés és infrafűtés Harkányban

A régi elektromos fűtések többsége működik, csak nem úgy, ahogy ma elvárnánk. A felmérésen a leggyakoribb készülékek és gyengeségeik:

• Hőtárolós kályha: a vezérelt időszakban tölt fel, és akkor adja le a hőt, amikor feltöltött, nem feltétlenül akkor, amikor a helyiséget használják. Este kihűlhet, reggel túlfűthet.
• Olajradiátor: hordozható, de a beépített, egyszerű szabályozója pontatlan, és a hőt főleg a levegőnek adja át.
• Fűtőventilátor: gyorsan melegít, de zajos, port kavar, és a légréteget melegíti a helyiség alsó része helyett.
• Régi fali konvektor: gyakran több évtizedes, elavult bimetálos szabályozással.

A csere célja nem az, hogy több áram menjen fűtésre, hanem hogy a meglévő áram pontosabban, a használathoz igazodva fűtsön.

Tisztességes válasz csak akkor adható, ha kimondjuk: minden közvetlen elektromos fűtés a felvett áramot hővé alakítja, ebben a fűtőfólia sem csodaszer. A különbség a szabályozásban és a hőátadás módjában van. A helyiségenkénti termosztát a tényleges hőmérséklethez és időprogramhoz igazítja a fűtést, így a nem használt szoba nem fűt feleslegesen. A sugárzó fűtés a helyiség felületeit melegíti, ezért ugyanaz a hőérzet gyakran alacsonyabb levegőhőmérséklet mellett is elérhető.

A megtakarítás mértéke tehát a korábbi használattól függ: egy folyamatosan töltődő hőtárolós kályhát vagy egész nap járó radiátort kiváltó, jól programozott rendszernél nagyobb, egy eddig is takarékosan használt készülék cseréjénél kisebb. A becsléshez a fogyasztási oldalunkon talál kiindulópontot.

A hőtárolós kályhák jellemzően külön, vezérelt mérőre vannak kötve, amely csak a nap meghatározott időszakaiban ad áramot. A közvetlen fűtőfólia és az infrapanel viszont akkor fűt, amikor a termosztát kéri, ezért folyamatos ellátást igényel, és jellemzően az általános mérőre kerül.

A csere előtt ezért tisztázni kell, hogy a vezérelt mérőre a jövőben mi marad – például egy villanybojler –, és hogy az általános mérő lekötött teljesítménye elég-e a teljes fűtéshez. Ha bővítés vagy a mérőhely átalakítása szükséges, azt az elosztói engedélyesnél kell kérni. A felmérésen ezt a kérdést a helyiségenkénti teljesítményigénnyel együtt írjuk le.

Ahol eddig hőtárolós kályha vagy fali konvektor működött, ott gyakran már van külön áramkör. Hogy ez a fűtőfóliához vagy az infrapanelhez felhasználható-e, azt a vezeték keresztmetszete, a kismegszakító és az áramvédő kapcsoló megléte dönti el. A hatvanas–hetvenes évekbeli házaknál sokszor alumínium vezetékkel és védővezető nélküli körökkel is találkozunk; ezeket nem terheljük újabb tartós fogyasztóval.

A javaslatban helyiségenként jelöljük, melyik kör marad, melyik kerül cserére, és hol kell új kört kiépíteni az elosztóból.

A korszerűsítés helyiségenként haladhat, a felújítás ütemének megfelelően:

• Felújított szoba új burkolattal: padlófűtés fűtőfóliával a laminált vagy a kerámia alatt.
• Tetőtér vagy gipszkarton mennyezet: mennyezetfűtés, a helyiség alapterületének bútorozása nélkül.
• Szoba felújítás nélkül: falra vagy mennyezetre szerelt infrapanel a régi készülék helyett, bontás nélkül.

Vendégszoba vagy időszakosan kiadott lakrész esetén hasznos a távolról kezelhető termosztát és a beállítható felső hőfokhatár, hogy a helyiség érkezés előtt felmelegíthető legyen, használat közben pedig ne fűtsön indokolatlanul magas hőfokon. 15,5 év jótállás a 4. generációs fűtőfóliára, ha a kivitelezést mi végezzük.